A karácsonyi és a születésnapi-névnapi játékdömpinggel nálunk elérte azt a szintet a játékhalom, hogy már semmi nem tudta megütni az 1 éves ingerküszöbét. Csak ment egyik játéktól a másikig, felvette, majd félre dobta, és nézett rám nagy szemekkel, hogy mi legyen… Ismerős a helyzet?

Ahogy másokkal beszélgettem, rájöttem, hogy ez előbb-utóbb szinte mindenkinél bekövetkezik. Sokat gondolkodtam azon, mit lehetne tenni, és hogyan lehetne újabb játékok megvásárlása nélkül újra érdekessé tenni a kupacot? A megoldással már három hete kísérletezem, és most érzem úgy, hogy a rendszer működik!

Innen indultunk

Abban biztos voltam, hogy valahogy el kell kezdenem szelektálni a játékokat, és bizony el kell tennem a kupac nagy részét, hogy a maradékot igazán kihasználhassuk. Igen ám, de hogyan? Hiszen minden játéknál azt látom, ha önmagában, a kupac kontextusából kivéve vizsgálom, hogy ez jó! Ettől fejlődik a pici! Ez egy olyan jó választás volt! Hogyan lehetne pont ezt eltenni? Igen ám, de ha alapvetően csak azt konstatálom, hogy nahát, milyen jól tudok játékokat választani, akkor maradunk ott, ahol vagyunk: a kupac nő, a gyereket semmi sem érdekli.

Ahogy nézelődtem az interneten, ezzel párhuzamosan találtam rá sok Montessori módszeres (vagy Montessori inspirálta) képre, anyagra, amelyek mentén elkezdett formálódni bennem, pontosan hogyan is lehetne megszervezni az itthoni játékot. (Igen, játékot, mert a legfejlesztőbb tevékenység ilyen pici korban (is) a szabad játék.) A “módszer”, bár óvatosan merem csak így hívni, nem teljesen Montessori, ezt a nevet inkább csak azért írom bele a bejegyzésbe, hogy ha a poszt elolvasása után valakinek kedve támadna saját ötletek után kutatni, milyen kulcsszót érdemes beírni a keresőkbe, vagy éppen a Pinterestre. Most pedig elmesélem, miket találtam, és hogyan is lett ebből nálunk rendszer.

Legyenek tematikus hetek

A legtöbb cikkben előbb-utóbb a tematikus hetekre terelődött a szó, és miközebn ránéztem az előttem heverő játékkupacra, ezt könnyedén megvalósíthatónak láttam nálunk is. Nem kell nagyon bonyolult témákra gondolni, nálunk az állatok, a járművek és a zene volt eddig terítéken, innen fogom majd a formákra, színekre, absztraktabb dolgokra koncentrálni a heteinket, de lesz még vadállatok, tanya, emberek, testrészek, stb. Mivel tényleg nem szerettem volna újabb játékokat, egyelőre a meglévőkből próbáltam kiindulni, és így is 3 hónapra előre lett tervem – pedig igazából nincs sok játékunk. Érdemes leülni egyik este és 20 percet ötletelni, egyik témából adódik majd a másik, és hipp-hopp összegyűlik a lista. Ha nem jönnek az ötletek, a játékosdoboz tartalma sokat segíthet.

Mi alapján szelektáljunk?

Mielőtt elkezdenénk válogatni, vegyünk elő 2 kosarat (lavórt, dobozt, ami van otthon). Erre később szükségünk lesz!

Majd kezdjük el (lehetőleg amikor a gyerek alszik, és nem dobálja szét) kiválogatni a tematikus héthez illő játékokat.

Jó, ha van közte:

• puha
• kemény
• természetes anyagú (ez nem mindig egyszerű)
• finommotorikát fejlesztő
• hangot adó

Majd menjünk oda a könyvespolchoz, és válogassunk össze könyveket az adott tematikában – vagy ahhoz közelállóan. Legyünk kreatívak! Nálunk a “zene” hetére nem volt dedikált zenés könyv, így elővettem a Karácsonyi böngészőt, amelyben énekelnek.

Itt jön képbe a két kosár!

Valószínűleg lesz valami, amiből nagyon sok egyforma gyűlik egy hétre. Nálunk az állatos hétnél volt egy kosár Duplo (csak állatok, emberek és alap 2×2-es kockák, alaplapok, de nem az összes (ld. lentebb), a járműves hétnél fa vonat/sín szett, a zenés hétnél több hangszer(nek beillő tárgy). Ezek kerüljenek az egyik kosárba.

A másik kosárba pedig minden más. Ha van olyan könyvespolc, amit elér a gyerek egyedül, akkor a könyvek mehetnek oda, ha nem, akkor ezek is kerüljenek a kosárba.

Még ha a fenti képnél több játék is kerül elő egy adott hétre, tartsuk be azt a “szabályt”, hogy ne vegyünk elő mindent, amit a témában találunk!

A héten ezekkel a játékokkal fogunk játszani.

Nem mondom, először én is kétkedve néztem, hogy te jó ég… mégis hogyan fogom én ilyen “kevés” játékkal lekötni ezt a kis izgágát? De képzeljétek: sikerült! Sőt, soha nem játszottunk még ennyiféleképpen Duplóval, és soha nem használtuk még ilyen kreatívan a többi játékot sem. Nagyon-nagyon jól sikerült, ahogy eddig minden más hét is.

A maradék játékok pedig ott pihentek a dobozokban, elrakva. Csak hét vége felé éreztem, hogy kezdi unni – de akkor már úgyis jött az újabb téma.

Nem kell mindennek kint lennie!

Ahogy fentebb, a Duplónál már említettem, nem kell kényszerűen mindent kirakni egy adott játékból. Hogy a saját példámnál maradjak: az állatos héten nálunk nem voltak elöl a járművek, és az alap kockák nagy része sem, de még az állatokból is volt, amire azt mondtam: inkább majd a tanya hetén veszem elő. A vonat szettből a következő héten csak a felét vettem ki. (Mivel járműves hét volt, itt a Dupló járművek jöttek ki, az állatokat tettem el, és a kockakészleten is változtattam picit.) Nem “kell” az állatos témánál az összes plüsst kiszedni. Ha van 8 maci, akkor vegyünk elő 5-6-ot, és ha választani kell, nézzük meg, melyik fenti kategóriákban van hiány. Ha nincs a hétre zenélő játék, de van zenélő plüssmacink, ő jön velünk a héten. És így tovább. A cél az, hogy változatos méretű, alakú, anyagú, funkciójú játékok kerüljenek elő – és azokkal valóban játsszunk.

Mit lehet ilyen kevés játékkal játszani?

Ahogy írtam, elsőre NAGYON kevésnek fog tűnni az a játék- és könyvmennyiség, ami kint marad, ettől nem szabad megijedni. Legyünk kreatívak!

Az állatos hét példájánál maradva: válogassuk szét a gyerekkel az állatokat és az embereket. (Ha tettünk eredetileg a kosárba ember figurát is.) Állítsuk sorba az állatokat. Állítsuk párba azokat, amelyekből kettő van (vagy hím-nőstény, persze ezt még nem az 1 évesnek mondtam, neki csak annyit mondtam, hogy ez is kacsa és az is kacsa). Minden 2×2-es Duplo elemre állítsunk 1 állatot, és készítsünk utána totem oszlopot. A plüss játékokkal is ugyanígy – tegyük sorba kicsitől a nagy felé, gyűjtsük össze az összes macit (vagy kutyust, nyuszit – bármit, amiből több is van). Énekeljük el az Én elmentem a vásárba kezdetű dalt, és “vegyük meg” fél pénzért az összes plüssállatot (aminek tudjuk utánozni a hangját 🙂 ). Ha van egy könyv, azzal is el lehet énekelni ezt a dalt. Dobjuk egy zsákba a plüssöket, húzzunk egyesével és utánozzuk viccesen a hangjukat, vagy mondjunk minden állathoz egy verset vagy énekeljünk egy dalt. (Ez már nehéz, de akkor is jól játszható, ha a gyerek még nem beszél, nem énekel velünk. Élvezni fogja, hogy mi énekelünk, és nem baj, ha hamis! A legszebb hang számára az édesanyja hangja.) És így tovább.

Írjunk “bevásárló” listát!

Ha nekiáll az ember böngészni a Montessori inspirálta oldalakat, előbb-utóbb lesznek tárgyak, amelyek gyakran felbukkannak. Érdemes összeírni ezeket, majd (és ezért van idézőjelben a “bevásárló” lista), nézzünk körül otthon és gyűjtsük be a legfontosabbakat. Nálunk első körben ezek kerültek a játékok mellé:

• törthetetlen lapostányérok az alapszínekben
• törhetetlen müzlistálak az alapszínekben
• törthetetlen poharak az alapszínekben
• nagy műanyag doboz
• 2 kisebb (kb. A/4 mappa méretű) lavór
• 2 műanyag kosár
• egy szett mérőkanál
• egy pici muffin tepsi
• műanyag fakanál és merőkanál
• tölcsér
• szűrő

A fenti tárgyakra hosszabb távon lesz szükségem, egyelőre a 2 lavór és a poharak, lapostányérok vannak használatban. A lista szinte minden eleme megtalálható egy átlag háztartásban, általában még több is. Müzlistálakért, poharakért mi elmentünk az IKEA-ba (szokás szerint), de bármely gyerekboltbn vagy százforintosban kaphatunk egy szett műanyag tányért.

Írjuk össze, mik a céjaink azon a héten!

Sokat segíthet, ha minden hétre kitűzünk egy-két célt. Nagyobb gyerekkel akár többet is, mindenki tudja, mennyit érdemes játszva megtanítani a gyereknek. A célunk lehet az, hogy a hét végére szét tudja válogatni az embereket és az állatokat. Vagy hogy össze tudjon illeszteni egy Duplo kockát és egy állatot. Vagy hogy megismertessük vele legalább 3 hangszer hangját. Vagy hogy legalább egyszer eljussunk Ringatóra. Mi minden hétre kitűzünk valami apró célt, és ha sikerül, ha nem, amíg próbálkozunk, addig is remekül szórakozunk.

Hétvégén – vagy ha nagyon megunjuk, előbb – pedig átforgatjuk a játék készletet és jöhet az újabb téma.

Néhány Montessori-inspirálta tipp:

• Legyen egy polc vagy szekrény, ahol a heti játékok vannak. Szellősen, hogy a gyerek átlássa, és tudjon választani.
• Hagyjuk, figyeljük meg: mivel játszik szívesen?
• Hadd válasszon ő játékot!
• Kínáljuk tálcán a játékokat – szétszedve. Ez utóbbi azért fontos, hogy a gyereket arra ösztönözzük: oldja meg ő maga a problémát. Minket is jobban lázba hoz egy zacskónyi puzzle darab, mintha már egy kész, kirakottat kellene előbb szétszedni, csak hogy újra összerakhassuk.
• Hagyjuk a gyereket egyedül próbálkozni. Tegyük le egy biztonságos sarokba, a szobájába, a járókába, a szőnyegre és hagyjuk egyedül a feladattal. Ha mindig megmutatjuk neki, egy idő után már nem fog próbálkozni, mert Anya, Apa úgyis összerakják helyette.
• Vonjuk be a gyereket a napi teendőinkbe. Még ha elsőre úgy is tűnik, hogy csak láb alatt van, közben ő megfigyel, tanul, látja, mit hogyan csinálunk, ha főzünk, lehet, hogy kér belőle, ha porszívózunk, lehet, megpróbálja. Kaphat kis seprűt, és hadd seperjen. A csipeszeket teregetéshez tudják adogatni, akárcsak a ruhát. Ha már ilyen feladatokat is el kell végeznünk, próbáljuk meg ezt is a gyerekkel töltött időben tenni. Lehet, hogy ígykétszer annyi ideig tart, de legalább nem kell közben azt hallgatnunk, hogy sír, mert unatkozik.