Még vártuk a kislányunkat, amikor a babás weboldalakat böngészve rábukkantam a mosható pelenkákra. Elsőre megtetszett a sok szín, a cuki minták. A szokásos történetek persze nekem is a fejemben voltak arról, mennyire örültek annak idején az anyukáink, amikor végre bejött az eldobható pelenka, és nem kellett már vasalni a tetrákat. 3 naponta kivasalni 50 pelenkát – ezt nem szerettem volna, de valahogy azt sem, hogy a baba, mire szobatiszta lesz, 5 000 koszos pelenkával “járuljon hozzá” ehhez a világhoz.

Egy esküvőn láttam életemben először mosis babát, és igazából (modern) mosipelust is. Az anyukája nagyon lelkesen megmutatta nekem, milyen típusok vannak (szerencsére többféle  is volt nála, mert vidéki, ott alvós program volt, és ő is mosirajongó – szerintem még fogom őt emlegetni itt, a blogban 🙂 ), engem pedig azonnal beszippantott ez a világ.

Azóta megszületett a kislányunk, és fokozatosan kialakítottam egy olyan készletet, amivel minden eshetőségre felkészültünk. Nem mondom, hogy készen vagyunk, mert a kíváncsiságom és a szép minták miatt mindig elcsábulok egy-egy darabra, de ha többet nem vehetnék pelenkát, akkor is azt tudnám mondani, hogy a készlet alkalmas egy baba teljes mosható pelenkázására – és még a felénél sem tartok költségben annak, mintha eldobhatóznánk.

Az Apróka ehhez az új “hobbimhoz” kapcsolódik. Szeretném, ha minél több anyuka és leendő anyuka, nagymama ismerné meg a mosható pelenkázást, mint lehetőséget (vagy akár csak mint időszakos alternatívát az eldobható pelenkázás mellett), hiszen ennél babára szabhatóbb pelenkázási módot elképzelni sem tudok. Vagy ahogy szívem szerint minden pelenkás babafotónkat megjelölném: #amosimenő